Regi meg a Lorus

(Kérem, ne várja tőlem senki, hogy ezt a bejegyzést szóismétlések és félregépelések nélkül, értelmesen megfogalmazva, teljesen sterilen adom ki a kezeim közül. A cím is (Timéjj) a jelenlegi agyi állapotomra vonatkozik. Emlékszünk még a South Park-beli fogyatékos Timmyre, aki folyamatosan azt ordítozta, hogy “VÁÁÁ, TIMÉJJ, BLALULALABLA, TIMÉJJ!”? Emlékezzünk. Na. Az vagyok most én.)

Voltunk Nógrádon, és a PÁÁárral ott is aludtunk, szóval nagyon-nagyon jó volt, és amikor elindultunk haza, annyira nem akartam jönni, hogy majdnem elbőgtem magam. Csak azért nem tettem ilyesmit, mert túl fáradt voltam hozzá. Ugyanis, az elmúlt 72 órából 10 és fél ótárt töltöttem csak alvással, vagyis olyasmivel, miközben körülbelül 24-et kellett volna, és ezt eléggé érzem. Igazából mindez csak amiatt történt, hogy Lorával egykor feküdtünk le, a PÁÁárral meg háromkor.

A nógrádi látogatás alatt szétröhögtem az agyam (jaj, istenem, de álmos vagyok 20:08-kor, alig bírok írni XD), de sajnos nem írtam fel semmit, meg most különben sem lett volna időm ilyesmire, mert Noncsi és Lucus vagy az én karomon lógtak, vagy a PÁÁárén, és a további kitöltendő időkben meg a lakásban fogócskáztunk, de az annyira jó volt! Tisztára egy filmben éreztem magam, mert nem kicsi az a ház, és a szobák sem kicsik, de nagyon sok beugró meg ajtó van, meg olyan helyek, ahova el lehet bújni, és amikor este 10-kor rohangásztunk zokniban, négyen, öten, hatan, és mindenki az ellenkező irányba futott, az leírhatatlanul jó volt, és a legtöbb helyen sötét volt. Akkorákat sikítottunk, mint amekkorákat estünk. És közben is olyan jó beszólások voltak, hogy néha magamat összeszarva fetrengtem a földön, mert nem bírtam fölkelni a röhögéstől. De egyébként az volt olyan filmbeillő, hogy mindenki olyan jó hangokat adott, mint amikor vagy feliratos a film, vagy a nyögéseket, üvöltéseket és visításokat nem szinkronizálják le, és olyan eredeti és jó. Nem bííírom jobban elmagyarázni. Meg még a gesztusok és mozdulatok is filmbeillőek voltak, mert mindenki folyamatosan ide-oda hadonászott a kezével meg a lábával, mert ugye a zoknink csúszott, és nem akartunk seggreülni, meg mindig mindenki az ajtókeretekbe kapaszkodott, hogy be tudjon farolni az egyes szobákba. A PÁÁár többszörösen majdnem kitépte a hálószobaajtót, én meg egyszer fölkenődtem a falra, meg olyanokat csúsztam, hogy öröm volt nézni. Noémi zoknija a dolog felétől csöpögött, mert bebújt a zuhanyzóba, Luca meg akkora seggeseket mutatott be, amilyeneket én még nem láttam. Ja, arról meg ne is beszéljünk, hogy délután, amikor felmentünk a várba, Noémi olyan angolkomédiát adott nekem, hogy az út közepén leültem a fagyos porba, és 20 percig nem bírtam felállni, ez a 20 perc pedig végig röhögéssel volt kitöltve, de olyan szinten, hogy a hasizmom még mindig fáj.
Mielőtt hazajöttünk volna, közöltem apával, hogy én nem vagyok hajlandó otthagyni Noémiéket, mert nem akarok eljönni, mire ő megkérdezte, hogy akkor írjon-e nekem meg a PÁÁárnak igazolást, hogy holnap ne kelljen suliba mennünk, mire Melinda rávágta, hogy akkor Noncsi meg Lucus se mennek oviba, én hülye meg valamiért azt válaszoltam, hogy nem, de fogalmam sincs, mi bajom volt. Pedig teljesen olyan érzésem volt, hogy mindketten komolyan mondják, lehet, hogy éppen ezért bizonytalanodtam úgy el. (: Na mindegy, jó lenne még mindig ott lenni a kis spanjaimmal.

Tehát nem írtam fel semmit, viszont a Lorával való találkozásomkor nagyon sokat felírtam. Körülbelül annyit bőgtünk, mint amennyit röhögtünk. Vagy annyit röhögtünk, mint amennyit bőgtünk. Nem tudom, melyik hangzik pozitívabbnak.

Én: - Ez a mondat annyira Harry Edenes.
L: - Miért, mert helytelen?
Én: - Egyrészt azért, másrészt meg nem tudom, mit keresnek benne egyes szavak.
Ezen Lora majdnem beszart a röhögéstől. Olyan aranyos volt.

Én: - Na, eladtad már a cipődet, megkaptad már a pénzedet?
L: - Igen.
Én: - Négyezret?
L: - Igen.
Én: - Négyezret?
L: bűnbánóan. - … Nem.
Íííímádom az egymás teljes kiismerése. (Amúgy ez a párbeszéd annak köszönhető, hogy a múltkor üzletelni tanítottam. Vagyis alkudni, de nem az a teljesen megfelelő szó.)

Én: - Jaj, de csúnya itt.
L: - Ühüm… Nem is!

L: - Na, itt a konkurencia.
Én: - Az a testvére.
L: - Ja, jó. Azt hittem, hogy… nem.

Nyári videót nézünk magunkról.
L: - Milyen nyelven beszélnek ott mellettünk?
Én: - Azok mi vagyunk.
L: - JA?!

L: végighúzza a kezét a derekamon. - Jaj, teljesen… vonalas lettél.
Én: - Milyen?
L: - Hát tökre ilyen alakod van, vagy mi.
Én: - Nem is van!

Én: - Hol az a toll, amivel eddig írtam?
L: - Feldugtam a seggembe.
Én: - Azt is?

L: - Hát az szopás, de mér’ engem kérdezel, amikor tudod, hogy utállak? Hülye idióta.
Íííímádom a kitörések.

L: - Összefosom má magam mosmá.

L: - Te meg ne írogassál, mer’ úgy letiltalak, hogy életveszélyesen.

Andris MSN táblácskája villogni meg csilingelni kezd.
Én: - KUSSOLSZ!

Én: - De amúgy mér’ minket utálnak az emberek és mér’ mindig mi vagyunk a köcsögök?
L: - És mér’ fingok büdöset?

L: - Remélem még sok SMS-t küld a bátyjád. (fél perc csönd) BÁTYÁD, NA, PÁROD! Hülye vagyok.

Én: - Na. De hol a telefonom?
L: - Feldugtam a seggembe. Olyan jó érzés, amikor rezeg.
Én: - Jó, de hol van?
L: - MONDOM, HOGY A SEGGEMBE!
Én: - Ja, nézd, megvan.
L: - Már ki is vetted? De ügyes vagy! Nem is éreztem. De ha rezeg, tedd vissza légy szíves.
Ezt milyen betegségnek hívják, seggembedugokmindentdeközbensemmit-szindróma?

Én: - Utálom a fiúkat. Leszbikus akarok lenni. Illetve nem akarok leszbikus lenni, mert akkor a lányokat is megutálnám. Inkább elmegyek…
L: - A jó büdös francba.
Én: - … apácának.
L: - De a jó büdös francba is elmehetünk.

Én: - De mi mér’ vagyunk nyomorultak?
L: - Nem tudom. Valami hatalmas felnőttkori bűnünket kell törlesztenünk. Biztos meg fogunk ölni valakit.
Én: - Jó, de ha nem úgy lesz, akkor nagyon mérges leszek.
L: - Én is. Akkor olyan mérges leszek, hogy sose halok meg, de mindenki mást megölök.

Én: reggelre bizonyos okok miatt idegbeteg és emberi roncs lettem.
L: - Lehet, hogy egy kis gumiszobai látogatás jót tenne.
Én: - Hm, Timéjj.

L: - Menő vagyok, mi?
Én: - És én? Én milyen menő vagyok?
L: - Á, te nem érdekelsz senkit.

Én: - Hol a toll?
L: - Mit gondolsz?
Én. - DE SZEDD MÁR KI A SEGGEDBŐL! Laura, nem szabad, fúj. … Na, de most tényleg hol van?
L: - Nem tudom. Lehet, hoyg már eltűnt a bélrendszeremben. Vegyél elő egy másikat.
Én: - Nekem nem kell másik. Nekem csak ő kell.

L: - Megetettem Gordont. És most már nem éhes.

L: - Mik ezek az üres DVD-k?
Én: - Azok nem üresek.
L: - Tudom, hogy nem üresek, de nem tudom, hogy mi van rajtuk.
Én: - Született feleségek.
L: - Aha, persze. Pornó, igaz?
Én. - Ühüm.
L: - Német kakipornó.
Én: - Igen. (2 perc csönsd, gépelek valamit) JAJ, FÚJ! Úristen, most esett le, hogy mit mondtál!
Mi soha nem vagyunk férfiak.

L: - Sokkal érdekesebb, hogy valakinek két feje van, mint hogy ott van Jézus feje egy takarón.

L: a szörnyű bestsellereket lapozgatja, amiket a mamámtól kaptam. - Unatkozó felnőtteknek szól, akiknek semmi nem sikerül az életben.
Én: - Akkor a tanáraimnak ajánlom.

Köszönöm. (Nyolckor kezdtem el megírni ezt a postot, csak éppen közben felhívtak, és nem engedték meg, hogy letegyem.)

Tegnap voltunk szánkózni Nógrádon, és kocsival húzta föl apa az összekötözött szánkóinkat. Meg lefelé is, szóval végig halálfélelmem volt, pedig nekem soha nem szokott lenni az ilyen kocsival való szánkózáskor. Noémi, Lucus és a PÁÁár annyi sok vicceset mondtak, hogy egyet sem jegyeztem meg, köszönjük szépen.

Erről ennyit, most azonban megyek és írok két verset. Valaki meg nagyon nagy majom.

Megint egy nógrádi.

Noémi most töltötte be a hatot, Luca pedig három lesz tavasszal. Nem tudom, hogy az ilyen bejegyzések elején miért tartom mindig olyan fontosnak közölni az életkorukat. Melindát M-mel rövidítem, Tibort T-vel (ők a keresztszüleim, köszönjük).

N: belefújja az orrát a zsepibe, aztán az apja kezébe nyomja.

T: visszaadja. - Tessék, Noémi, tedd el a zsebedbe. Egy orrfújás kevés, ebbe még bele lehet fújni, spórolni kell.

N: - Nem kell spórolni, hát ne legyél már olyan drága!

 

Mama: - Tibor 36.000-ért nézett neked szép csizmát, mondta nekem, hogy nem tudja, honnan tudna már annyit össze…lopni.

 

L: - MAJD A GAZDÁM FOG BESZÉLNI!

N: - De akkor te miért beszélsz?

L: - ÉN NEM BESZÉLEK!

N: - De, hallom, hogy beszélsz magyarul.

L: - ÉN NEM BESZÉLEK!

N: - Jó. Felőlem! Nem kell beszélni.

 

Télapónak írunk levelet. Illetve én csak eszköz vagyok, mert én tudok egyedül írni hármunk közül.

N: - Írd rá, hogy ÉN EGY… a Noémi egy hajtogathatós cicát kérek.

 

N: - Össze lehet gombolyadnia.

Az unokahúgom legalább olyan ritkán talál ki szavakat, mint én.

 

Én: - Én 12 évesen kaptam először igazi fényképezőt.

N: - Legi, az 12?

Én: - Mi?

N: - Az az izé… év.

Én: felröhögök. - Melyik?

N: - Amikor fényképezőt kapsz.

Én: - Igen.

N: - És Legi… öt meg öt meg kettő az tizenkettő?

 

L: - Te csizmánc.

 

 (Titán Luca szerelme, ne tessék meglepődni, Nógrádon a gyerekeiket úgy nevezik el az emberek, hogy Titán, Búcsú, Buda, Benedek. Jó, ezek közül eddig csak a Titánt nem hallottam, de akkor is.)

N: - Eljátsszam a Titánt?

L: - Ne.

N: letérdel, lehajtja a fejét. - Szabad egy táncra?

L: - NEM! (fejberúgja)

N: megdörzsöli a fejét, ahol Luca megrúgta. - JAJ! Aú! Kivégzett engem a Luca. Ne végezz ki még jobban!

 

(Nekem kellett utasításokat adnom Luca hintalovának és Lucának.)

L: - Megáll a ló, ha te ezt csinálod (felmutatja a tenyerét). És leszáll az ember, ha te ezt csinálod (felmutatja a hüvelykujját). És most ugrál az ember.

 

N: - Én csak az iskolát várom.

L: - Én meg a hót.

 

N: az állánál fogva megemeli a mutatóujjával Luca fejét. - Kendnek m’ért bús az arca?

Én úgy ííímádom, amikor ilyeneket mond! Meg én ííímádom, amikor Noémi fiút játszik. Olyan jól tudja őket utánozni. Meg ezeket a színházi és angolkomikus megmozdulásait is kedvelem, amikor térdre veti magát valaki előtt, meg széles karmozdulatokkal meghajol, meg az állánál fogva felemeli valakinek az arcát, meg amikor eljátssza, hogy nem bírja behajlítani a lábait, és napokig úgy járkál, hát én beszarok rajta. Persze, én is csinálok ilyeneket, de ez csak írói vénáimnak köszönhető, és csak akkor teszek ilyeneket, ha valamelyikbe nagyon beleélem magam, és nem vagyok hat éves, szóval már csomó filmet láttam meg csomó könyvet olvastam, és magamtól nem tudnék ilyeneket kitalálni, mint Noémi.

 

N: - Lucus! Hát én vagyok a Titán! Nem ismersz rám? Mindjárt megpuszilom a segged! (és nem is mondtam ilyen vicceseket hat évesen soha)

L: - Tűnj el innen! (és ilyen jól se reagáltam semmire valószínűleg három évesen)

 

N: - Ettünk csokit! Megettük a túrórudit!

M: - Jó, Eszter néni meg küldött nektek krémest.

N: - Sütit?

M: - Igen.

N: - Akkor azt is pont megesszük.

 

M, T: becipelik az új szekrényt.

N: - Nem szakadott meg a hasfalatok?

 

N: - Legi, te tudtad, hogy a Cirmi már apuka? Mert a múltkor láttuk a Cirminek a feleségét két kismacskával, az egyik tiszta koboldmacska, a másik tiszta Cirmi.

 

N: - Eldurrantottam onnan a Luca fenekét!

Én: - Mit csináltál?

N: - Eldurrantottam a Luca fenekét. Mert pont ott volt a feneke, ahol a… macska.

 

Én: - Úgy be van lassulva ez az egész macska. Lehet, hogy beszívott.

N: - Micsoda, berúgott? … BE VAN RÚGVA A MACSKA!

 

N: - A mama egy berúgó macska.

 

N: egy doboz szélén egyensúlyozik. - Meg ne lökjél, mer’ akkor… jaj lesz nekem. 

 

N: - Luca, mindjárt megeszem magam ebben a félésben!

 

N: - Csípi a fenekem a patkány! Segítség!

 

N: - Itt van a Zsíros Balázsnak a jele.

L: - Milyen Zsíros Balázs?

N: - Hát aki az én csoportomba jár.

L: - Milyen Zsíros Balázs?

N: - Nem tudom.

L: - Miért, nem mondták?

Én: - Hát Zsíros Balázs. Zsíros a vezetékneve. Milyen lenne még?

L: - Zsidós Balázs? Igen?

 

Én: - Csirkerózsika.

 

L: beledugja a lábát egy vödörbe, amiben tisztítószerrel telenyomott víz van. - A Csipkerózsika csinálja ezt a mesekönyvben.

N: - Tényleg ezt csinálja a Csipkerózsika a mesekönyvben, mint a Luca.

M: - Persze. Én nem láttam olyan mesét.

N: - De.

M: - Akkor keresd meg és bizonyítsd be.

N: - JÓ, BEBIZONYÍTOM!

 

M: - Ez ekkora ez a szekrény? Nekem nem tűnt ilyen nagynak.

N: - Hát messziről…

 

N: előhozza a mesekönyvet. - Tessék, itt van.

M: - Jaaa! De ott egy tóba nyúlkálja bele a lábát.

 

N: - MI VAGYUNK A VADORZÓ!

 

N: - Minden gyerekben van egy kis vadorzó vér.

 

N: - LUCA MEGHALT! TÉNYLEG, IGAZÁBÓL!

 

M: meglökdösi a szekrényt. - Elég stabilnak tűnik. Olyan stabil, mint a férjem.

 

M: - Noémi, szerintem ti csak karácsonyfát kaptok. De örüljetek, ha az is lesz.

N: - Miért, mást nem kapunk?

M: - Mit, hát mindenetek megvan.

N: - Nincs! Mert például nincs olyan póni.

M: - Olyan milyen póni?

De istenem, ezt annyira jó hangsúllyal mondta! Ezen is csak félórát röhögtem, mint a stabilon.

 

N: - Anya, mikor megy a csillagok háborúja?

M: - Mi azt nem láttuk, kiscsillagom, de te nem is fogod.

N: megfogja Melinda copfjában a gumit. - Szétbomlasztom a hajad.

M: - Hát attól még nem fogod látni.

 

N: - Anya, azt énekelték az oviban a dó-ré-mi helyett, hogy Noémi szó-lát-ti-dó, szalonnát lopott a zsidó.

M: - Lehet, azt hiszik, hogy zsidó vagy.

 

Mama: - Olyan műköröm csak a maskaranőknek van.

N: - Én is maskaranő leszek.

 

M: - Lehet, hogy Juhász Tibi még megmilliomosodik.

N: - Hát nem biztos.

M: - Nem hiszel benne, Noémi? Higgyél benne.

N: - Nehehehem.

 

N: - Apa lilliomos lesz.

 

L: - Segítség! Rádőlt a ház anyánkra! És tűz van a ház alatt!

N: - … JÚJ! Gyertek, gyerekek, nagyon sürgős!

L: - És hozzatok vizet!

N: - Jó. Hozunk vizet, kitömlőjük.

 

N: - Én most varázsolok. Ec-pec-csiribú-csiribá-jampec!

 

N: - Mama, képzeld el, hogy ugráltam az apa hátán, és ő meg azt mondta, hogy NE, NONCSI, BESZAROK!

De hogy lehet ilyen szinten utánozni az emberek hangját, ahogy Noémi csinálja?

 

M: - Te már nagyon nagy vagy, de még nem annyira.

N: - Tudom. Én vagyok a közepes gyerek.

 

Éjszaka azonban bejött a szobánkba egy egér, és én felkeltettem mamát, mert mi ketten aludtunk a vendégágyon, hogy ott motoszkál benn az egér, erre abbahagyta. Utána, amikor mama visszaaludt, megint elkezdte. Akkor megint felkeltettem, és akkor szerencsére meghallotta ő is, és felkapcsoltuk a villanyt, de nem történt semmi, csak csönd lett. Visszaaludtunk, és később mire ébredek? Hogy a fejem felett rohangál a buzi egér a bőrkanapé háttámláján (mert kinyitható kanapé). Felkeltettem megint a drága nagyanyámat, újra villany fel, egér sehol. Na jó, megint visszaalszunk, hajnali fél négykor mire kelek? Beleharapott a tarkómba az egér. Összerándultam, elkezdtem csapkodni a mamámat, hogy „mama! Mama! Itt az egér! Itt harapdál!”. Hát nem nagyon hatottam meg, mert kijelentette, hogy nem is, csak bebeszéltem magamnak. Addig magyaráztam neki, amíg megint fölkelt, megint felkapcsolta a villanyt, és az egér megint nem volt sehol. Felültem, és akkor átszaladt a párnámon, én meg a takaróba temettem a fejem és elkezdtem sikítozni, pedig amúgy szeretem az egereket, és nem is undorodok tőlük. Jó, mindenki felébredt, Melinda, Noémi és Tibor szépen sorban besétáltak a szobába, hogy mi van, csak Luca aludt békésen. Ezután mama hajnali fél négykor felkelt, neki állt főzni, én meg átmentem aludni Melindáék szobájába, de hát már nem alhattam vissza, mert Noémi rám feküdt és beszélgetni akart, úgyhogy köszönjük, az éjszaka folyamán összesen aludtam úgy két órát.

Egér: benne van az egérfogóban.

Mama: - Na végre hogy megvan.

M: - De anyu… Ez volt az?

Én: - NEM! AZ EGY NAGY VOLT!

Mama: - Hát nem mutatkozott be. De az egy kicsi lomha volt.

 

Póni a tévében: - Szívhang!

Én: - Úgy hívják a másik pónit, hogy Szívhang?

N: - Igen.

Én: - Miért nem Gyomortükrözés?

M: röhögőgörcsöt kap, majd amikor szóhoz jut. - Vagy Koleszterin.

 

M: - Mire mind a négy gyertya ég, addigra jön a Jézuska.

L: - NEM!

M: - … Mi az, hogy nem?

Én úgy szeretem, amikor a felnőttek ezen így elgondolkodnak, aztán fél óra múlva megkérdezik, hogy mi az, hogy nem.

 

L: - Ha 3-ra nem jössz ki, te vagy a fogó. 1, 2, 3, 4…

N: - ENNYI ELÉG!

 

N: - Mindjárt jól elagyabugyálom a Lucát.

 

N: - Ha 3-ra nem jössz ki, megimádalak. 1, 2, 3, MEGIMÁDTALAK!

 

N: - Ne ezt meséljed el, hanem amelyikben a Mártira rábízzák a pólyás, szaros kisbabát.

 

L: elveszi a mézgyertyát kábé huszadszorra.

M: - NE NYÚLJÁL MÁR HOZZÁ!

L: - CSAK MEGSZIMATOLOM!

M: - NE SZIMATOLJAD ANNYIT!

L: - DE!

 

Mama: végignéz az ünnepi edényeken. - Ezeket még át kéne mosni karácsonyig. Csak azt nem tudom, minek.

 

L: felfordítja a memóriakártyát.

N: - De nem fordítjuk fel, nem érted meg? Te… kakilós.   

 

Én: - Noémi, már a fél üveg mézet megetted. Ne szopogassad már annyit.

N: - Nem szopogatom. Hanem iszom.

 

L: - Anya! Ne mondjad mindig nekünk, hogy kirúgnak minket az óvodából, mert úgyse fognak ki-dob-ni!

 

N: a forró ragasztóba nyúlkál.

M: - Ne égessed már meg magad!

N: - De meg akarom égetni magam.

M: - Ne legyél buta.

N: - ÁÁÁ!

M: - Ez teljesen buta.

 

N: megint belenyúl.

M: - De buta vagy, Noémi, te tiszta buta vagy, majdnem azt mondom már, hogy hülye vagy!

 

Mama: egy zacskó sárga folyadékkal sétál elő.

Anya: - Az mi?

Én: - Vizelet.

Mama: - Tojásfehérje.

De én úgy ííímádom az a lesújtó tekintet, amivel a mama ilyen helyzetekben néz engem.

 

Mama: - A tévében mondták, hogy a lefagyasztott tojásfehérjét sokkal könnyebb felverni.

M: - Ha kiolvad?

Anya: - Hát nem is jegesen.

 

Én: - Megyek szarni.

M: - Na, megszólalt a gimnazista kultúra. A kultúrált gimnazista. Megyek szarni.

 

Mama: - Fejlődik a technika. Fejlődik a pusz… puskázás.

M: - Pusztulás, igen.

 

M: - És ne engem nézzél vissza rám, ne nézzél rám vissza!

Ezen annyit röhögtem. Szerintem több, mint húsz percet. Folyamatosan.

 

N: - Legi, min nevettél?

Én: - Semmin.

N: - Csak azon, hogy?

 

M: - Luca, ne gyújtsad fel a házat, hanem gyere ki!

 

Az egér egyébként a történtek után egy befőttesüvegben volt tárolva, és Daginak lett keresztelve, mert mindent fölzabált.

Én: - MEGHALT AZ EGÉR!

Mama: - Hála Istennek! … Tényleg? Vagy csak alszik?

Én: - Nem, még él. Valamennyire.

Mama: - De kár.

 

Másik mama: - Én is most vágattam le a hajamat, nem mondjátok, hogy milyen Gödöllő-fejem lett? … Vagyis dödölle! Azt akartam mondani.

 

N: az aszalt szilvákról leszopogatja a csokit.

Anya: - Ne legyél már ennyire mániákus, hogy képes vagy lenyalogatni róla a csokit.

N: - De, csokiképes vagyok!

 

Mama: Noncsi és Luca nekirohannak. - Nézd meg, feldöntik az embert. Nem bánják.

 

N: - Szétvertem a baba fejét a kövön.

Másik mama: - Hú, de aranyos vagy.

 

M: - Ne beszéljél butaságokat, mert szájbaverlek.

 

N: babakocsiban tolja Lucát. - Ez az én feleségem.

Anya: - De a feleségedet miért kell tolni?

N: - MERT NYOMORÁK! Nyomorék.

 

Köszönjük szíves figyelmüket, további szép estét kívánunk.

Nem mehettem ma Nógrádra és szerintem holnap sem mehetek, és így nem lehetek ott Noncsinak a 6. születésnapján a ROHADT BETEGSÉG MIATT! És pénteken nem voltam suliban, azaz tegnap, és így aztán suli után nem is mehettem el a Margitszigetre a PÁÁárommal, ahogy Lora hívja, pedig úgy volt, hogy megyünk, mert állítólag jó időt jósoltak. Most igazán vidám vagyok, és ezt ironikusan írtam. De istenem, hát összeszarom magam! Nem igaz már, hogy ilyenkor kell betegnek lennem, pont ilyenkor, amikor tegnap 4 tanár volt benn a suliban, és ezért mindenkit hazaküldtek a 4. óra után!

Ráadásul tegnap egész nap pizsamában voltam, de egyáltalán nem élveztem, mert délelőtt 39.4 volt a lázam folyamatosan, délután meg fájt a torkom és eldugult az orrom. Ma fél ötkor felébredtem és kábé fél hétkor aludtam vissza, majd nyolckor végérvényesen fölkeltem, és azóta kétszer kihánytam a belem, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy még jónéhányszor meg fogom ezt ismételni, mert kavarog a gyomrom.

Köszönöm, hogy elolvasták részletes beszámolómat állapotomról, nem tudom, minek írtam le.

Noémi novemberben lesz 6, Luca 3 éves. Csak hogy ennyi idős gyerekeket tessék elképzelni ezekhez a mondásokhoz.

L: - Jegi, neked olyan sovány a szemed!

 

Mama: - Nem a mosogatóba rakjuk a ceruzát!

 

N: - Mit mondott?
Én: - Hát kérdezd meg tőle.

N: - Mit mondottál?
L: - Nem mondhatom el.

N: - Akkor megmondalak.

 

Én: - Noémi!

N: - Tessék?

Én: - Gyere és mondjál valami vicceset.

N: - Jó.

 

Balázs (oviban): - Noémi, esett a hó a hegyekben. Ő mondta (rámutat a mellette álló nénire). Ő a nagymamám.

N: gyanakodva megszemléli a nénit. - Aha. Jó.

 

N: - Nekem nem annyira tetszik ez a körömlakk.

Én: - Lucusnak meg tetszett. Mondta, hogy legközelebb hozzam el és fessem ki a körmét vele.

N: - Á, nekem nehogy kifesd vele a körmömet.

 

L: - Jegi, neked van külön gyerekülésed?

Én: - Nincs.

Mama: - Az ilyen nagy középiskolás felnőtt gyerekeknek már nem kell.

 

L: - Szegény pára.

Ezt már nem emlékszem, mire mondta.

 

Tibor, én: megyünk Noncsiért az oviba.

Négy ló: nyugodtan jön velünk szembe. De nem tudom, hogy kerültek oda, nem volt velük ember, nem volt rajtuk szár vagy nyereg, semmi, csak céltudatosan jöttek felénk a kocsiúton.

T: - Na mi ez az állatkert?

De az a nyugalom, ahogy kérdezte XD.

 

Én: nekinyomom az orrom a kocsi ablakának. - Hát ezzel a művelődési házzal mit csináltak? Nem is láttam még így, a múltkor még tök csúnya volt.

T: - Lefestették. Sokat fejlődött a falu, mi? Pff.

 

N: odaad Lucának egy kerámiabárányt. - Luca, itt a barid, vagy mi ez.

L: - Kecske.

 

Én: - És nem hiányzik a Beni most, hogy már nem jársz vele egy oviba?

N: - Dehogy! Már el is felejtettem!

 

Én: - Nem jött ki belőlem semmiféle végbéltermék.

N: - Mi az a végbéltermék?

Én: - A szar.

 

Így néz ki, amikor pihenőt kapok:

N: - Jó, Legina, most azt fogjuk tenni, hogy én krétázok, te meg oda leülsz és bármit csinálhatsz.

Én: - Köszönöm.

De ez olyan aranyos volt. Igazán jót mosolyogtam a kis Noémi porkellen. Én úgy örülök, hogy az unokahúgaim ilyen jófejek. Van például egy ismerős gyerekünk (köszönjük), Lili, és ő annyi idős, mint Noémi, de vele csöppet sem lehet sem beszélgetni, sem játszani, nagyon erőszakos, és amikor megyünk hozzájuk, én mindig azért imádkozom, hogy jöjjünk már el és ne kelljen Lilivel foglalkoznom. És ez nem elfogultság, mert Lilit senki nem bírja, de Noncsit meg Lucát mindenki ííímádja, és mindenki örömmel jön hozzájuk. (Habár igaz, most nagyon rosszak voltak valamiért, egyáltalán nem úgy viselkedtek, ahogy szoktak.)

 

N: - Ez eldőlt. Ez a hülye bolond tábla.

 

Én: - De akkor az óvodában miért tudtok rendet rakni?

N: - Mert ott rendet kell rakni.

Én: - HÁT DE ITT IS!

Mama: - De itthon is! Miért gondolod, hogy itthon nem kell? Itthon úgy érzed jól magad, hogy minden szanaszéjjel van, és mezítlábasan mindig rátaposol egy-egy játékra, és az széttapossa, szétnyomja a talpadat?

 

N: - De máskor is jöjjetek majd, Legi. Ha máskor jöttök, úgy szót fogadunk!

 

N: megrázza a táblát. - ITT MARADSZ!

Mama: - Noémi, nagyot csalódtam benned, kiscsillagom.

N: - De nem neked mondtam.

 

L: elgondolkodva figyeli mamát egy darabig, aztán pislog egyet. - Mama, te lány vagy?

 

M: - Mi az, kiscsillagom?
N: - Semmi.

M: - Nem köhögtél ma, mint a kutya?
N: - De.

M: - És nem mondták, hogy ne menjél óvodába?

N: - De, mondták. Nem mondták.

 

L: - Hú de szép meleg van.

 

L: Noéminek. - Ostoba majom!

 

N: - Most következik egy pritikus film.

Én: - Pritikus?

N: - Igen.

Én: - Az mi?

Mama: - Az kritikus, nem pritikus, te!

N: - De! A pritikus mese.

 

N: letesz egy kosár gesztenyét az asztalra. - Hoztam nektek egy pritikus gesztenye… izét. Gesztenyecsapatot.

 

L: nyávog. - Jegi, mondjad, hogy ki csinálja ezt a miáúást?

Én: - Miáúást?

 

L: felteszi a lábát az asztalra.

M: - Nagyon mérges vagyok rád. Ki mondta, hogy felteheted a lábad?

L: - De aszittem, hogy tél van.

M: - Na ne beszéljél mellé.

Én: - De télen se rakjuk fel a lábunkat az asztalra.

M: - Ilyen szöveget. Azt hittem, hogy tél van.

 

Nő a tévében: - Holnap -2 °C várható.

M: - MÍNUSZ KETTŐ! … MÍNUSZ KETTŐ! ÚRISTEN!

 

L: - Te is nézitek a meccset?

 

M: - Olyan buta gyerekek vannak abban a kiscsoportban! Ugye? Egy okos gyerek van, a Vencel. Az lesz neked a férjed. A Vencelke.

L: - NEM, FÚJ!

M: - Miért? Az olyan aranyos. És nagyon okos.

L: - NEM! Nem lesz férjem!

M: - Jól van. Nem is akarlak még férjhez adni.

L: - Én soha nem megyek férjhez.

 

L: - Anya, te kihez mentél férjhez?

M: - Hát a te édes drága jó apádhoz. De hogy minek?

 

M: - Vasutas sztrájk. Akkor nem tudok menni dolgozni.

N: megrántja a vállát.

 

Én: lefekszem a kanapára, majd lecsúszok onnan a földre.

M: - Na. Ne döglődj le.

 

M: zongorakoncertet néz a tévében. Rámutat a zongoristára. - Ez a Kocsis Zoltán.

L: - Tudom. Ismerem őt.

M: - Ismered?

L: - Ühüm.

M: - Jó.

 

N: megszemlél Kocsis Zoltánt. - Ez a fagyis! De komolyan!

 

N: - Csokis Zoltán.

 

N: - Apa, itt a fagyisbácsi a tévében.

M: - Ez a Kocsis Zoltán. Ezek meg azt hiszik, hogy a Vasas Jancsi.

N: - VASAS JANCSI, A MAMÁNAK A SZERELME! A MAMÁNAK A FAGYIS A SZERELME!

Mama: - Miii?

N: - VICCELTEM!

 

L: Noncsi fülébe.  - Noncsi! NONCSI! NOÉMI!

N: - Mondjad már!

 

N: mama feje mellé ugrik a párnára. - Mama!

Mama: - Jó, majd szólj, ha beszakítottad a fejemet.

 

Én: a sötétben bebotorkálok a szobába. Nekimegyek mamának. - JAJ!

Mama: - Na.

Én: - Bocsánat.

Mama: - Mindig nekijöttök a szemüvegemnek.

Én: - De nekem már nincs benne a kontaktlencsém.

Mama: - Ja? Vak segít világtalant.

 

M: - Luca, be fogsz csúszni a doboz meg a fal közé!

L: - Be is ugrok oda.

 

M: - Noémi, nagyon szomorú vagyok. Luca, téged meg tudlak dicsérni legalább?

N: - Engem meg tudsz dicsérni legalább!

 

N: - Én csak krimitálok.

M: - Krimitálok? Az micsoda?

N: - A krimitálás? Az ez! (Melinda nyakába ugrik hátulról)

 

Mama: - Mindig provokáljátok egymást.

N: - Én nem prodokálom egymást.

 

L: - Ááá! Kiszakad a belem! Jegi! Segíts!

 

M: - Jó reggelt, Regina! Hallottam hahotádat.

 

N: - Én meg most azért beszélek így, mert elment természetesen a hangom. Vagyis nem tudom, hogy most mit beszélek.

 

N: - Legi, mit jelent az a vakigáció?

 

L: berakja a Hercegnő és a koboldot.

Én: - Jó, amíg ti azt nézitek, addig én elmegyek zuhanyozni.

N: - Nem, én nem fogok azt nézni.

L: - De Noncsi, ha te nem nézed, akkor én se.

N: - Jó, én tuti, hogy nem fogom nézni.

L: - Én meg tuti, hogy igen.

N: - Az brutális, hogy én mennyire nem fogom nézni.

 

T: - Jössz, kicsim?

M: - Mit csinálsz?

T: - Te. Jössz?

M: - Jövök-e? NEM!

 

M: körmöt vág.

T: - Ezt is most kell?

M: - Igen. Ezt éppen most kell.

T: - És itt? Az ebédlőben?

M: - Nem, majd kiülök az udvarra. A fa alá.

 

Mama: - Melinda!

M: - Az vagyok.

Én ííímádom, amikor Melinda késésben van, és mindenki őt piszkálja, és ő nagyon jókat szól vissza, valamint hozzálát valami olyan dologhoz, ami sokáig tart, és nem hajlandó félbehagyni.

 

N, L, T: Minimaxot néznek.

T: - A majom tud repülni? Meg úszni, mint a halak? Hát olyan nincs! Ez butaság. Ez buta mese.

L: - De apa, a mesében van olyan, hogy tud a majom úszni meg repülni, de az életben nincs.

 

M: - Menjél fürdeni.

T: - Én reggel nem tudok fürdeni.

 

M: - Ez itt milyen melltartó az ágyon, Melinda?

 

N: - Hol van apa?

Én: - Beszélget a csúnya emberrel.

N: - Honnan tudod?

Én: - Hát látom, hogy beszélgetnek.

N: - De honnan tudod, hogy csúnya?

Én: - Miért, neked szép?

N: - Nekem nem szép.

Én: - Hát nekem se.

 

Én: - Na Noncsi, mit kérsz inni? Teát, narancslét vagy baracklét?

5 perc csönd. - Almalét.

 

Én: - Azért jött a krampusz, mert rosszalkodtatok.

N: - Jaj, de jó, akkor rosszalkodjunk megint!

 

L: - De én úgy akarom, hogy ráakasztjuk a nagy lovacskára!

Mama: - Jó, hát akkor ráakasztjuk a nagy lovacskára. És akkor most mi van?

 

Mama: - Hát az asztalon, onnan kicsi a hely.

 

Mama: - Hát az elég nagy tragédia, mert ha a lónak kitörik a lába, akkor le kell vágni a lovat. Be kell vinni az állatkórházba.

 

L: - ITT TI NEM MEHETTEK!

Mama: - Hát de mehet az úton akárki is! Nem csak egy kocsi van az úton, nehogy kitaláljad már.

 

N: - Legi, gyere, nézd meg, mit csináltam.

Én: - Jó, mindjárt, csak iszom.

N: - Várjál, még le kell fűrészelnem a lábamat.

 

Mama: - Várjál, visszateszem a széket a helyére, nem hagyom magam után, mint a szart.

 

N: - Én is magam után hagyom a szart.

 

Mama: - Látom az embereknek az auráját, a Noémi körül is látom a csibészség körvonalát.

N: - Én meg látom, hogy a mama kicsit kerek és szemüveges.

 

N: - Én látom, hogy a mamának olyan hosszú nyaka van…

Mama: - Mint egy libának.

N: - … ami elér Szigetszentmiklósig.

Mama: - Mint egy nagy gúnárlibának.

 

Mama: - Milyen magas, karcsú lány lesz ebből a Noémiből.

N: - NEM!

 

Ló: hatodszorra esik le az asztalról.

N: bekapja a fejét, és teljes erejéből ráharap, aztán földhöz vágja.

Én: - Mi a probléma?

N: lónak. - TE NEM ÉRTESZ A SZÓBÓL?

 

Köszönjük.

Na, tegnap utolsó szabadnapomat Nógrádon töltöttem, ami nem volt jó, mármint Nógrád jó volt, de én szombaton akartam odamenni, hogy vasárnap még itthon mereszthessem a seggemet. De a mamám kijelentette, hogy vasárnap menjünk, mert ő akkor haza tud velünk jönni, valamint szombaton libát vágtak. Oké. Természetesen tegnap este úgy jöttem haza, mint a mosott szar, és egyáltalán nem volt kedvem ma suliba menni. Nem mintha úgy lett volna, ha itthon vagyok vasárnap, de mindegy.

Szóval Nógrádra nem vittem füzetet, mert azt csak olyankor viszek, amikor ott is alszom, így aztán nem is írtam fel semmit, de ez most az eszembe ötlött:
M: fekszik az ágyban.
N: melléfekszik, majd nagyon komoly hangon. - Anya.
M: - Hm?
N: - Mit csinálsz?
M: - HÁT ITT ALSZOM VELETEK!
Ezen úgy felröhögtem, hogy majdnem fulladásveszélybe kerültem. Én íííímádom, amikor Noémi ilyen jó hangsúllyal és teljesen komolyan kérdezi meg az emberektől, hogy mit csinálnak, amikor látja is őket. Íííímádom a Noémi meg a Luca, de úúútálom, hogy Melinda csak levágatta a hajukat, pedig én bőszen tüntettem és lázadtam ez ellen, csak annak örülök, hogy Laura még látta őket jó hajjal.

Ja, és amikor bementem megnézni őket, hogy alszanak, Noémi felült az ágyban és olyasfajta titkokat árult el nekem, amiket csak nekem szokott, és csak olyankor, amikor nem bír aludni, és mindenki meghagyja neki, hogy aludjon, csak én nem. Szóval most is fél óráig támaszkodtam az ágyon és Luca feje felett suttogtunk.
Én: gyanútlanul besétálok.
N: mint egy rugó, felül és vigyorog.
Én: - Na mi az, hogyhogy nem alszol?
N: - Hát nem tudom, nem vagyok álmos.
Én: - Jó, de ne kelj fel, mert akkor anya nagyon mérges lesz. Szoktál te még aludni délután?
N: - Hát nem nagyon. Csak nagyon ritkán. Mindig, amikor anya altat el, és a Luca elaludt, akkor én mindig így fekszem (lefekszik, becsukja a szemét, aztán újra fölül) és eljátszom, hogy alszok, de közben én itt bent, a fejemben (megütögeti a mutatóujjával a halántékát) beszélgetek magammal. És nem alszok.
Én: - Aha. Én is mindig azt csináltam. És az óvodában?
N: - Az óvodában is néha-néha, ritkán-ritkán alszom. És Legina, figyelj, ne mondd el senkinek, de én, amióta anya kiment, ültem az ágyban, és amikor te bejöttél, gyorsan lefeküdtem, mert azt hittem, hogy felnőtt jön, és kikukucskáltam a résen a szemhéjaim között, így, itt (megmutatja, hogy hol, és megmutatja, hogyan), és amikor megláttalak téged, akkor én nagyon megörültem, és gyorsan fölültem.
Én ezek után azonban jól megölelgettem őt.

Meghalt az egyik családtagom, de csak egyszer láttam egész életemben, sőt, lehet, hogy nekem már nem is rokonom. Na mindegy, Noémi egyszer csak lerántott az ágy mögé, lehúzott a földre és a padlóig nyomta a fejemet “Húzd le a fejed. De jobban! Így.” Majd suttogva közölte velem, hogy “Meghalt Annuska.” Ehhez nem tudom, miért kellett az ágy mögé bújni, de tök aranyos volt.

A bullshit csak az, hogy ennyi kihagyás után én úúútálok iskolába menni. És az éjszaka egyszer sem ébredtem fel, csak aludtam, mint akit fejbevágtak, és reggel még sötét volt és szörnyű érzés volt, hogy fel kell kelnem villanyfényben, hatkor. Egyébként a mai órák közül csak franciából voltam nagyon lemaradva, na jó, nem irkálom tovább a napomat, mert gondolom, senkit sem érdekel, és nem fogok megint rászokni, hogy a személyes dolgaimat írjam ebbe a blogba, mert ez írós kritikusos blog, és nekem nincs személyes blogom, vagyis van, csak nem írok bele, és nekem nem is kell olyan blog. Csak néha rám jön, hogy ide írjak ilyen hülyeségeket.

Tudtam, hogy köztem és Roman Polanski között telepátia van, mert tegnap megrendeltem a Twist Olivért, majd rögtön utána hallottam, hogy őrizetbe vették Polanskit. (Ő rendezte, ha valaki nem értené az összefüggést.) És nem értem, mert nekem másolt tvisztoivérem volt eddig, amit szarrá néztem, de az van a hátulján, hogy feliratok magyar, angol, mert a borítója eredeti DVD-éről volt másolva, kápis? (XD ezt most nem értem, minek írtam hozzá, ezt a kápist) Ehhez képest, most eredeti DVD-t rendeltem, ezen sincs angol felirat, csak magyar. Pedig én ebben csomó helyen nem értem, hogy mit mondanak. És akarom érteni. Mármint angolul. Na mindegy. És lesz rajta nekem egy csomó tvisztolivérextra! Köszönjük. Csak én tudom egy ilyen filmen kiélni a perverziójimat. 

Láv.

Igen. Ma reggel.

Mama: - Jó.Jó. Adom a Reginát. Na. Sssziaaa, szia Noncsikám. Szia.
Én: - SZIA NOÉMIII!
N: - SZIA LEGINA! Gyógyuljál meg, Legina, és most te is mondjad nekem, hogy gyógyuljál meg, Noémi, mert én is beteg vagyok, képzeld el.
Én: - Jó. Gyógyuljál meg, Noémi.
N: - És Legina, neked mi bajod van?
Én: - Lázas vagyok.
N: - ÉN IS LÁZAS VAGYOK!
M: - Hát ez nagyon nagy dolog most, hogy egyszerre vagytok ti lázasak és mindketten itthon vagytok. Jaj, hát ennek most nagyon örül a Noémi. Ez nagyon nagy ünneplésre ad okot valóban.
N: - Igen.
Én: - És a Lucus oviban van?
L: beszél valamit a háttérben.
Én: - Ja, nem, hallom a hangját.
N: - Nem, a Luca is itthon van. De ő nem beteg, csak nem vitte anya őt sem oviba. Mert drága a benzin.
Én: - Aha, értem.
L: - ÉN IS LÁZAS VAGYOK!
M: - Nem, te nem vagy lázas.
L: - DE, ÉN IS LÁZAS VAGYOK! MOST NEM VAGYOK OVIBAN!
M: - Nem vagy lázas, örülj neki.
L: - DE!
M: - Jó.
L: - Most én mondok valamit a Jeginának.
N: - NEM!
L: - DE!
M: - Noémi, add oda neki, kiscsillagom.
N: - Nem kapsz eeeel!
L: sírós hangon. - Anya! Anyaaa, a Noémi nem adja oda a telefont.
(Hallom, amint Noémi elrohan valahova, Melinda egyre halkuló hangja: - NOÉMI, GYERE VISSZA! HOVA ROHANSZ?)
N: - Na igen, Legi. És te most mit csinálsz?
Én: - Hát most itt járkálok fel-alá a telefonnal.
N: - Én is. És előtte?
Én: - Előtte reggeliztem, meg olvastam.
N: - És most mesekönyvet nézegetsz?
Én: - Nem, mondom, most járkáltam a telefonnal, és ide leültem a fotel szélére, tudod?
N: - Igen? És előtte olvastál?
Én: - Igen.
N: - Igen? És mit olvastál?
Én: - Az a címe, hogy Egymás szemében.
N: - És az miről szól? (hallom, hogy megint megy valahova, aztán a konyhában a szekrényajtó csapódását)
M: - Na, te hova mentél?
Én: - Egy fiúról meg egy lányról.
N: - És mindkettő gonosz?
Én: - Neeem, egyik sem. Jók.
M: - Mindkettő jó.
N: - És a lány az gonosz?
Én: - Nem, mindkettő jó.
N: - És a fiú az gonosz?
Én: - Nem, mondom, hogy mindkettő jó, Noncsika.
N: - És van benne gonosz?
Én. - Nem, ebben nincsen gonosz, látod, ez egy ilyen könyv.
N: - És azok mit csinálnak? A fiú meg a lány? Azok mit csinálnak? … És azok játszanak?
Én: - Igen.
M: felröhög.
N: - És mit? Fogócskáznak? Meg kirakósoznak.
Én: - Iiigen. Meg mennek sétálni, meg esznek fagyit.
L: - ANYA, KÉREK FAGYIT!
N: - ÉN IS! KÉREK JÉGKRÉMEEET!
M: - Nincs, nem vettünk a zenélős autótól.
N: - És még mit csinálnak?
M: - Mennek kirándulni.
Én: - Igen, meg úszni, meg ilyenek.
N: - És azok szerelmesek egymásba?
Én: - Igen. És képzeld el, ebben is Attilának hívják a fiút. (Merthogy Noémi szerelme is Attila, mint itt az olvasható volt egy korábbi telefonbeszélgetés leírásának alkalmával.)
N: - Igeeeeen? … És a lányt?
Én: - Tamara.
M: - NOÉMI! TE HOVA MÉSZ MÁR MEGINT?! ÜLJ LE IDE A FENEKEDRE, MOST AZONNAL!
N: - DE MÉG TELEFONÁLOK!
M: - DE ÜLVE IS LEHET TELEFONÁLNI!
N: - NEM!
(Úgy szeretem, hogy mindig a telefonba kell ordítaniuk, amikor beszélek velük.)
M: - DE IGEN, ÜLVA TELEFONÁLUNK! ÜLJ IDE LE, VAGY TEDD LE A TELEFONT, HA NINCS MONDANIVALÓD!
N: - Jóóó. LUCA!
L: - Anya, igaz, hogy én is beszélhetek a Jeginával?
Én: - Igaz. Na, Noncsi, add oda neki egy kicsit.
N: - Dehogy adom. Nem is akar semmit mondani. Igaz, Luca?
L: ordít valamit.
Én: - NA!
N: - Na. Legina. Mit csinálsz?
Én: - Hát veled beszélek telefonon.
N: - És közben olvasol?
Én: - Nem. Nem lehet egyszerre olvasni meg telefonálni. (Legalábbis én nem tudok.)
N: - Ja?
Én: - Majd odaadom neked ezt a könyvet, ha megtanulsz olvasni és nagyobb leszel már.
N: - JÓ!
Én: - Na figyelj, Noncsi, most én leteszem, mert megyek zuhanyozni.
N: - … Jó. De akkor ne tedd le, hanem még add oda a mamának, jó?
Én: - Jó. Na szia. Puszi. Szia.
N: - SZIA! (puszit küld)
Én: puszit küldök.

Köszönjük.

Szeretem, hogy én nem írok egy nap 3 postot. Most telefonáltak Nógrádról, és nagyon viccesnek találtam a dolgot.

N: - SZIA LEGINA! Képzeld el, hogy nekem van szerelmem.

Én: - Igen? És hogy hívják?

N: - Attila.

Én: - Nnna. És? Mesélj róla.

N: - És az cigány, és van fülbevalója, de csak az egyik fülében van fülbevalója. És vele kimentem az udvarra és játszottunk.

¤¤¤¤¤¤¤

M: - És a fiúk? Jól néznek ki?

Én: - Fúj! Nem! És vannak vagy hatan.

N: - Legina! Neked van szerelmed?

M: - Most mondja, hogy nincs. Még nincs neki. Majd lesz.

N: - Legina, neked miért nincs szerelmed?

Én: - Hát mert még nem találtam magamnak. Te ügyesebb vagy.

N: - … Igen?

¤¤¤¤¤¤¤

M: - Na mi meg képzeld el, tömjük a libát. És a liba… annak nem akar a térfogata növekedni.

¤¤¤¤¤¤¤

M: - Cumisüvegedből nem iszol.

L: - De!

M: - Nem. Ne haragudj, de nem iszol a cumisüvegedBE!

¤¤¤¤¤¤¤

N: - És Legi, mikor jössz?

Én: - Hát még nem tudom.

N: sóhajt. - Szerintem gyertek most.

Én: - Most nem tudunk, mert már késő van. Mire odaérünk, addigra este lesz.

N: - Hát nem baj, akkor itt alszotok.

Én: - De sajnos nem tudunk ott aludni, mert neked holnap óvóda, nekem meg iskola.

N: - Akkor majd szünetnél, jó?

¤¤¤¤¤¤¤

M: - Na mit szólsz?

Én: - …

M: - MIT SZÓLSZ?!

¤¤¤¤¤¤¤

Köszönjük.

Előrebocsátom, hogy Noémi novemberben lesz 6 éves, Luca pedig tavasszal volt 3. Köszönjük.

N: fogdossa az uborkát. - Miért ilyen szúrós ez a csúnya buta uborka? Ez olyan szőrös, mint apa. Apának itt tiszta szőr a karja. Meg a lába.

 

Én: - De miért estél le a lépcsőről?

M: - Hát mert unatkoztam. Mondom, hm, mit csináljak? Inkább leesek erről a lépcsőről.

 

Kópé, Dorina: párosodnak. XD

M: - JAJ! Nem kell ilyen kutya! Mit csináltok?

Mama: - Megtörtént a baj, most már semmit.

 

Mama: Noéminek. - És miért van rajtad pizsamafölső?

M: - Hát mert abban aludt, nem? Pizsamában. Mér’, te miben alszol?

 

L: - ÍZIRÁJDER, ÖCSÉM! ÍZIRÁJDER!

 

M, N, L, én: hörgéseket utánozunk.

T: - Ebben egy értelmes szó nem volt.

 

N: megfogja a tollam, maga elé veszi a füzetem. - Na. Kit akarsz beperelni, he?

 

L: - Most én.

N: - Most te, mócsingos testvérem.

 

N: - Tudod, mit mondtam a Lucának? MÓÓÓcsingos testvérem!

 

Mama: elkezdi kapargatni a Noémi új cipője talpán lévő sárga csúszásgátlót. - Ez mi?!

N: - Hát ilyen csúnya butát raktak rá a gonoszok.

Mama: lehúz egy csíkot.

N: - Fúj, ne szedd le! Undorítóvá teszed!   

 

Mama: - Mama kezd éhes lenni.

N: - Hát akkor egyél! Van sültcsirke, pálinka, bor, zsölömle, van szőlő, meg poshadt barack, meg ilyesmi finomságok vannak még itt.

Ezt nagyon jól mondta :D. A zsölömlét nem félreírtam, azt így mondta, és tényleg volt poshadt barack XD.

 

N: - Jaj, már nem vagyok olyan fiatal, mint 80 éves koromban.

 

Mama: - Én most már teljességgel biztos vagyok benne, hogy hamarosan szólni fogok a pakolómanónak. És akkor majd leszoktok, arról, hogy mindent a földre dobáljatok. De anyának meg apának is nagy meglepetésben lesz része, mert az ő ruháik is a földön vannak.

 

N: - Ez hány forintba kerül?

Én: - 5.

N: - 5? Jó. 1, 2, 3, 4, 5. Tessék.

Én: - Mégis inkább 200 Ft lesz.

 

L: - Noncsi, én is kérek!

N: - Na jó, adok egy keveset.

Úgy szeretem, hogy mindig úgy beszélnek, mint a mesekönyvekben. J

 

T: valami vasat visz.

L: - Azzal mit fogsz csinálni?

T: - Ez lesz a magasító ízirájdernek.

 Mert van egy utánfutójuk, amire Melinda rágraffitizte, hogy ízirájder, a másik oldalára meg azt, hogy öcsém.

 

T: - Jól átbaszott.

Mama: - Hát téged elég nehéz lenne.

 

M: visz Tibornak egy szendvicset, amiben túl kicsi a húskenyér, és a szélére nem jut.

T: - Most ezzel mit csináljak?

M: - Add ide a felét. (Letépi a héját, amiben nincs hús. Megszemléli.) Hát ez? Melindának mi jutott?

 

N: meg van csinálva a körme. - Beni, te láttad, milyen szép a körmöm?

Beni: önérzetesen. - Láttam! Mit gondolsz?

L: - És az enyém?

B: - Láttam. Öreg.

Ezt annyira jól mondta XD. Fél órát röhögtem. Utána mindenkit öregnek szólított.

 

L: nekem szalad. - Az anyád istenét.

Ebben csak az volt a jó, hogy olyan szitkozódva mondta, mint a felnőttek.

 

L: - Mama, képzeld, ott volt fenn a krokodil az égen…

Mama: - Persze, a krokodil az égen! Ennyire azért a mama se buta, hogy ezt elhiggye.

Egyébként remekül szokta fogadni az agymenéseinket, itt éppen ideges volt.

 

N: ül a kádban. - Kérek egy barbit.

Odaadom a sellőt.

N: - Ez nem jó nekem, nekem egy lábas barbi kell.

Odaadok egy lábasat.

N: letöri a lábát, és rárakja egy másikra, amelyiknek elveszett.

 

N, L: velem néznek a vendégszobában mesét. Amúgy nincs külön vendégszoba, csak nappali, és abban van kinyitható ágy, de tévészobának hívják XD.

T: - Na mit néztek?

N: - Csingilinget.

T: - CSINGILINGET!

Én: - Tibor legjobb spanja. Hogy megörült neki.

T: - És itt alszotok?

M: - Nem. Ilyen álmokba ne is ringasd maga, hogy a gyerekeid nélkül alszunk.

T: - Jó, csak a fejemen van a légy.

 

N: öklendezik.

Én: - Mit hánysz?

N: - Hát egy hajszál van a szám bűzében.

Amúgy nem büdös a szája, de ezen akkorát röhögtem.

 

N: - Lúúúca, nem hallom a tévét. LUCA! Odabent visítsál!

 

Mama: - Csak azt nem tudom, hogy anyátok miért nem teszi már el olyan helyre ezeket a filctollakat, ahol soha az életben nem éritek föl.

L: - Azért, mert akkor én veszek egy létrát, ide behozom, elveszem a filceket, és örökre beteszem a kincsesfiókomba.

Ebben az volt a vicces, hogy teljesen olyan hangsúllyal mondta végig, ahogy mama is.

 

N: - Először tornázunk. A torna azzal kezdődik, hogy megerősítjük magunkat.

 

N: - Megnézhetem a kisbabádat?

L: - Most alszik.

N: - Akkor majd szólj nekem, ha felébred, igen?

L: - Nem fog.

N: - Mi?

L: - Soha többet nem fog felébredni.

 

N: - Én majd ha megnövök, fogok építeni egy csövet, és a napfény erejével leeresztem a Földnek a közepébe, hogy onnan kiszivattyúzzam az oxigént. És amikor meglesz az összes, kiengedem ide, hogy oxigén-dús legyen a levegő.

Basszus, öt éves. Kérdeztük tőle, hogy ez hogy jutott eszébe. - Hát amikor nem tudtam délután aludni, akkor a plafonon láttam egy vékony csíkot, valaminek az árnyékát, és az jutott eszembe, hogy az egy cső. És onnan gondoltam ki az egészet.

Jó, ha hallott is valamit a tévében, amiből ezt kitalálta, ez akkor is durva.

 

Én: - Noncsi, mondjál nekem valami vicceset.

N: - Én most nem érek rá vicceset mondani. Mert mondanék, tudod, de most dobolok.

 

L: - Jegina, rajzolj ide egy nómót.

Én: - Nómót?

L: - Igen.

Én: - Az mi?

L: - Nom.

Én: - Mi az a nom?

L: - Nomot. … KUTANÓMÓT!

Én: - Ja, hogy kutyanyomot!

De itt tényleg nem értettem. Pedig mindig szoktam érteni, amiket Luca mond. Nem selypít annyira, csak azokkal a szavakkal van gond, amiben ny is van meg ty is :D.

 

N: nekisétál a falnak. - Nekem is már lencse kell, olyan vak vagyok.

Mármint kontaktlencse. Merthogy én most kaptam. És nem tudom, miért írok mindegyikhez magyarázatot, amikor nem szoktam.

 

N: - Legi, kérsz csokit?

Én. - Nem, köszönöm.

N: - NEM KÉRSZ CSOKIT?! … Na jó. Azért adok egyet neked, Legi, ha talán megkívánnád.

 

N: - Luca, azt mondta az én kisbabáimnak a nagymamája, hogy te hívd fel a te kisbabáidnak a nagymamáját…

Én: - Hát mindkettőtök kisbabájának a nagymamája Melinda lesz, mert ő az anyukátok.

Félórás, tátott szájú, mély csönd.

 

N: - Na, Legina, vigyázz te a kisbabáinkra, jó?

Én: - Jó.

L: - Mert mi felnőttek vagyunk.

 

Mama: felemel egy papírpoharat. - Hát ez a pohár?

N: - Azt én hoztam el a Marcsiéktól. (kidobálja a pohárból Luca csokipaprjait) És ez nem szemetes.

Mama: - És mire kell az neked?

N: - JÁTÉK! JÁTSZANI!

Mama: - Csst. Jól van. De ne üvöltsél, ha normálisan mondod, akkor is megértem.

N: beleböki az ujját.

Mama: - Úgy. Fúrd át a húsomat. Ezt a fonnyadt húsomat fúrd át.

 

T: nekem. - Kóstold meg, azt’ beszarsz, olyan jó.

 

L: - Finom lesz, apa?

T: - Finom. Csak most elcsesztem.

M: - Na!

T: - És most megint odabaszom a hülye fejemmel.

M: - NAAA!

 

N: - Mennem kell kakilni, mert… mert…

M: - Mert menned kell kakilni. Hát ezt nem kell megindokolni.

 

M: - Én anyu hangját hallottam, hogy ordít.

Mama: - Én? Meg se szólalok. Az is sok, aki beszél.

 

N: - Kész vagyok!

M: - Jó.

N: - KÉSZ VAGYOK!

M: - Jól. Van. Ne. Or. Díts. Hal. Lom.

 

N: megcsinálj a barbi haját.

Én: - Jaj, de jó frizurát csináltál neki! Ügyes vagy.

L: - Noncsi, ennek is csinálsz olyan hajat?

N: - Hát persze! Persze, hogy csinálok. Miért is ne?

 

Én: - Nektek nincs is fiúbarbitok.

N: - Persze, hogy nincs. Ne menj ki! Most azért mész ki, hogy vegyél fiúbarbit?

 

M: - Ne érj a ruhámhoz, mert koszos vagyok.

Mama: - Hát már nem kéne, hogy koszos legyél. Már lezuhanyozhattál volna. Én nem értem. Alvajáró, vagy miii?! … Hát én nem tudom. Töpreng? Gondolkodik? Vagy mit csinál?

 

T: - Na, gyerünk aludni, Noémi, 10 óra, Luca, 10 óra.

Én: - Ez az új vezetéknevük. Noémi Tízóra és Luca Tízóra.

 

Én: - Spanom! Kópé spanom!

N: - A szaros span?

 

L: - Ssss. Pan.

Tök aranyos. Nem tudja kimondani egyben.

 

N: - Apa, add már ide!

T: - Jól van, span. Azt szokta mondani Regina? Span? Spanjaim.

 

N, L: a mylittleponykkal játszanak.

L: - Meghalt a kisgyerekem!

N: - Gyertek erre!

L: - DE MEGHALT A KISGYEREKEM!

N: - Jó! Tudom. … Akkor most nincs időnk szórakozni!

 

L: - TŰZ VAN!

N: - Akkor figyeljetek… mindenki mutassa meg, hogy mit tud. És aki vizet tud okááádani, az menjen oda.

 

N: - Jaj, engem üldöz egy puma!

L: - Én meg látok egy kígyót!

N: - Akkor mássz gyorsan fel a fára.

L: - De nem tudok fára mászni.

N: - Akkor mit fogsz csinálni?

L: - Más lehetőségem van.

 

L: - Jegi, nézd, milyen magasra felmásztam!

Én: - Hát én tudom, hogy te bármilyen magasra felmászol.

N: - Én meg bármilyen magasra felartistálkodom magam.

 

Én: - Büdös a szád, Kópé.

L: - Nem büdös a szája. Jó sima a szája.

 

L: - Vizes a rágóm.

T: - Nyálas.

L: - NEM NYÁLAS, VIZES!

 

Mama berakta délután a sütőbe a főttkukoricát, hogy ne legyen kint a pulton, mert nem akarta, hogy hűtőhideg legyen, és másnap estig bennmaradt.

M: kiszedi. Megszagolja.

N: - Poshadt?

M: összeráncolja a szemöldökét. - Igen. Meglehetősen.

 

N: a légyfogóra mutat. - Anya, odaragadtak a legyek.

M: - Igen. Mesterségesen. Én leütöttem őket és felragasztottam, hogy a többi lágytársa lássa. Mert nem akarták megközelíteni.

Ezen nagyon nevettem.

 

Lucának a képzeljétek el még mindig kérdezzétek el.

L: - Kérdezzétek el, hogy kiskoromban láttam, hogy volt az ágy alatt egy egér, és felnőtt voltam, és összesöpörtem.

N: - Te még nem voltál felnőtt.

L: - De kiskoromban voltam felnőtt!

 

N: - Én meg bevágtam saját magamtól kezdve a fejemet.

 

N: öklendezik.

Én: - Noémi, te hányni fogsz?

N: - Dehogyis, hát butaságot beszélsz, vámpír barátom.

 

Én: - Te várod már az iskolát?

N: - Nem.

Én: - Miért nem?

N: - Mert nem tudom, hogy jó tanár lesz, vagy nem jó lesz.

Majd csak jövőre megy.

 

N: az udvarról berohan a szobába. - Úristen! Leginát meg otthagytuk egyedül! Jaj! Legi, de jó, hogy nincs semmi bajod! Már halálra aggódtam magam!

 

Lekapcsolom a villanyt.

N: - Juuuuj! Kapcsold fel!

Én: - Mitől félsz? Mit hiszel te, amikor sötét van?

N: - Hát hogy minden sarokból jön a Bumbus. Meg a lámpáról lóg le.

Én: - És a hátad mögött nem lehet?

N: - … NEM.

Ezt olyan határozottan kijelentette. Pedig én kiskoromban mindig attól féltem, hogy a hátam mögött van valami. Még most is attól félek. XD

 

N: - LÚÚÚCCCCA! Én találtam!

L: - NEEEM! Enyééém!

N: - ADD VISSZA!

L: - HAGYJÁL!

­¤morgás, visítás, egymás ütlegelése¤

L: felpattan. - Kimegyek, és itt hagylak benneteket.

N: - Nem baj. Nem bánjuk.

 

N: leszedegeti a babák fejét és megcseréli. - Szia, Beni. Szia, Noncsi. Ááá, ez az én fejem! Hé, hát itt egy Beni-fej! Gyerekek, mit képzeltek? Nem szabad fejet cserélni! Mert nem adsz semmit olyannak, akit még nem ismersz. Jaaaj, elgurult a fejem!

 

L: - És anya, olyan zsákos is van, ami kicsi?

M: - Nem. Csak nagy van. És a Noémit mindjárt elviszi.

N: - Hát az nem baj.

M: - Hát majd baj lenne, ha ott lennél.

N: - Én azt nem bánom. Nekem az nem baj. Csak látnám már. Látni akarom.

 

N: - Tessék. Itt egy pohár kávé. Kavard meg. IDD MEG A KÁVÉT. Jót tesz az ivórendszerednek.

 

N: - Vakbelet kaptam. VICC VOLT!

 

N: - Túl kemény a cukor. Nnnnem jó! Ez meg gőzölög. Ebben meg túl kemény a pohár. Ebbe meg nem kérek ilyen hosszú kanalat. Luca, adj egy másik kanalat. Jaj, kiborult a kávé.

 

N: - Nézd meg, milyen hosszú ez a kanál.

L: - Add ide.

N: - Nem!

L: - Ha nem adod ide, akkor olyan kanalad lesz.

 

És még mindig nem tudják az R betűt. És most csak az Anasztáziából akartak r betűs szavakat mondani.

Én: - Dimitrrrríj.

N: - Dimitlíj.

Én: - Lucus, te hogy mondod?

L: - Dimitjíj.

Én: - Trrrojka.

N: - Tllllojka.

L: - Azt nem tudom kimondani.

 

Én: - Kukis Jack.

N: - KUKIS JACK!

L: - Ki az a pukis Jack?

 

N: bevágtat a szobába. - Mindenki jól megijedt tőlem, ugye? Mit szól ehhez ez a segg?

Nem tudom, milyen seggről beszélt.

 

L: - Kérek tejet!

N: - NEM! Nem ihatsz belőle.

Én: - Hát dehogyisnem. Egy kortyot adjál már neki, Noémi. És különben is, van még a hűtőben egy csomó.

N: - Jó. Egy kortyot. De szólok, amikor elég, ELÉG! (megpróbálja kitépni Luca kezéből a poharat)

Én: - Neee! Még le se nyelte.

L: - MÉG NEM IS ITTAM!

Én: - NOÉMI! Hát hadd igyon már. Kiöntitek!

N: - LUCA!

L: a kezébe nyomja a poharat. - Tessék. Ennyi volt. Na.

 

Aztán Tibornak becsípődött a dereka.

Mama: a tálcára mutat. - Ezt ha innen levennéd, akkor azt nagyon megköszönném.

T: - Jó. Mindjárt. … Hát nem hiszi el, hogy majd’ beszarok.

Mama: - De elhiszem! De ha még én is azt mondom, hogy majdnem beszarok, akkor mi lesz? Na azt képzeld el, hogy akkor milyen büdös lesz.

 

M: - Penészes kenyérből adjak neked?

T: - Ne.

 

Aztán átjött Beni és Bence, és én voltam a boszorkány, akit lelőttek. De Bence még alig bar beszélni, úgyhogy így szemléltette a jelenetet. - Kángina dsss dsss!

Kángina lettem :D.

 

N: - Nem volt idegen ló.

L: - De.

N: - Nem. A gazdája mondta, hogy nem volt idegen ló.

L: - De. Azt mondta, hogy igen. Én hallottam.

N: - És én azért nem hallottam, mert süket vagyok?

L: - Igen.

N: - Nem, dehogy vagyok én süket. Te se hallottad.

 

M: fogat mos, aztán a pohárból Lucára löttyinti. - Bocsánat. Leöntöttelek vízzel? Én voltam.

L: - Majd megszáradok.

Ezt annyira aranyosan mondta J.

 

Én: - Lucuska, te most lenyelted a vizet, ami a szádban volt?

L: - Igen.

Én: - De az kiköpjük, nem lenyeljük a fogmosóvizet.

L: - De hirtelen lement.

 

L: - Jaj! A csipát meg elfelejtettem kimosni a szememből.

 

Aztán a játékrobogón veszekedtek.

L: - De Noncsi, ez nekem is KELL!

N: - De most én játszom vele! És ez különben is az enyém.

L: - NEM!

N: - De a tieidnek ott van a kocsi, Luca! Eddig azzal játszottál.

L: - De Noémi, most ezzel akarok!

N: - NEM!

L: - DE!

N: - MIÉRT MINDIG ÉPPEN AZ KELL NEKED, AMIVEL ÉN JÁTSZOM, MIÉRT?

L: - HÜLYE VAGY! … ÉS UTÁLLAK!

N: - Én is.

L: - Meg… NEM SZERETLEK!

N: - Na menj ki!

L: - Nem.

N: - MENJ KI!

L: - NEEEEM!

XD ÍÍÍííímádom a veszekedéseiket. Nem azért, mert gonosz vagyok (de valójában az vagyok), hanem mert aranyos. És kemények az érvek.

 

L: oldalt fekszik a földön és a lábával lökdösi magát körbe.

Én: - Mit csinálsz?

L: - Borzongok.

 

N: - Mit írsz föl?

Én: - Hogy a Luca borzong.

L: - Az van odaírva?

Én: - Igen.

L: - Ez a borzong-írás?

 

Valamint rájöttem, hogy Lucát nem kell védeni és megmenteni.

N: - Luca, most már tényleg ne ilyen közel borzongjál, mert ez már idegesít. (odébb tolja)

L: - HAGYJÁL MÁR!

N: - MIÉRT KELL NEKED MINDIG OTT LENNI, AHOL ÉN VAGYOK?! Mert csúnya vagy, azért!

L: - NEM! … Na, én borzongok tovább.

N: eltolja. - Ott borzongjál.

L: visszamászik. - Nem itt borzongok.

¤fellökik egymást¤

Én: - Fejezzétek már be.

¤befejezik¤

L: borzong.

N: bámulja egy darabig. - Luca, ez nem vicces.

Én: - Akkor ne foglalkozzál vele, menjél a te helyedre játszani, őt meg hagyd békén.

N: odarohan. - Luca, MIT BORZONGASZ ITT?! ¤megrázza, kihúzza a lábát¤

Én: - Na, hagyd békén, Noémi! ¤elhúzom onnan¤

L: seggbe rúgja Noémit.

N: orra esik.

N, Én: - LUCA!

 

N: - Szia, mócsingos anyukám.

 

N: - Ki szereti?

Én: - Csak te.

N: - Csak te? Jó.

Én: - Nem. Csak te.

N: - Csak te? Jó.

 

Bentről hallottuk Melindával, ahogy Luca sikít.

¤visítás¤

M: - Noémi.

¤visítás¤

M: - Noémi, ne idegesítsd, kiscsillagom.

¤visítás¤

N: - Höhöhöhöhő.

Ezen olyat röhögtem :D. Ilyen kárörvendő nevetést még én sem szoktam produkálni.

 

N: jön felém a biciklivel. - Akkor most foglak elgázolni. Gázzz!

 

M: - Hát hányszor itt állt, és nem is köszönt. Akárhova bemegyek, mondom, hogy jó napot kívánok, kezit csókolom, fogd meg a faszom, vagy valami.

 

M: - Mért van neked szőr a szádban, macska? Mit csinálsz te itt? Eszed a szőrödet?

 

Köszönjük.