Regi meg a Lorus

Istenem, annyira jó ez a Cigánykártya Karafiáth Orsolyától! Nagyon-nagyon jó versek! Ííííímádom.

És nagyon tetszik, hogy minden egyes kártyára rá vannak írva a szavak magyarul, cigányul, angolul, németül és nem tudom, hogy mi az ötödik, szerintem görög.

Különben rájöttem, hogy én meg akarok tanulni az angolon és a francián kívül oroszul, héberül, finnül és hawaiiul, de fogalmam sincs, hogy annak mi a neve, a hawaii nyelvnek, de én akkor is olyan szavakat akarok mondani wiki mai lohi lohi i i nalu lalahalaha oka moana hanupanupa. Íííímádok hawaii szövegeket olvasni és idézni belőlük. A héber nagyon tetszik, a finn is, és az orosz is, de az orosztól olyan jó különös régi hangulatom lesz, a finntől felszabadult és a hébertől igazán családias és féj tőle a szívem, szóval lehet, hogy előző életemben zsidó voltam XD.

Nos mindegy, tessék sok cigánykártyát olvasni, és húsvétra pedig követelem Varró Dánieltől a Szívdesszertet és Eszterházy Pétertől A szív segédigéit. Illetve nem húsvétra, csak az a baj, hogy nem lesz semmilyen alkalom mostanában, amire kapok, mert most volt karácsony meg a szülinapom is, úgyhogy akkor megveszem magamnak mindkettőt, úgy döntöttem.

Dettina, boldog nyelvvizsgát.

De hát én nem akartam hazajönni a Laurámtól!

…

Na. Szóval, amit ma este szerettem volna: megnézni néhány South Park részt, megnézni néhány Tudorok részt, megnézni a Hercegnőt, olvasni.
Ami ma este várható: alvás.
Ugyanis az elmúlt három éjszaka végig kevesebb, mint 7 órát aludtam, úgyhogy igazán álmos és fáradt vagyok, és nagyon büszke vagyok magamra, hogy mégis képes voltam nekiállani takarítani, amint hazaértem.

Hát igazán érdekes volt Loráéknál ez a farsang, egyedül annyi a probléma, hogy semmire nem emlékszem, pedig rengeteg-rengeteg hülyeséget mondtunk. Ja, de, ez eszembe jutott.
Én: - És az jól néz ki?
L: - Igen, idősebb nálad.
Én: - De jól néz ki?
L: - Nem. Idősebb nálad.

Jaj, mennyi mennyi vicceset mondtunk. De miért voltunk álmosak tegnap este? Főleg én. Amúgy örülök, hogy meghallom és megértem, amit Lora mond, de válaszolni már nem tudok, mert egyik pillanatról a másikra leáll az agyam és elalszom.

Íííííímádom én a Dani és a Dani görénye, és a Dani abbahagyhatná, hogy úgy néz ki, mint Jim Sturgess, Lora meg abbahagyhatná, hogy amikor ezt közlöm vele, nem hisz nekem. Igaz, hogy Jim Sturgessre valamiért körülbelül az összes ember hasonlít, de a Dani a legesleginkább.
JAJ! KUSS! THRILLER! Istenem, most megy a tévében Michael Jacksontól a Thriller, de ezt ma a farsangon már 2szer is meghallgathattam. Olyan eredeti mindenki, de most nem?
D: - Szia, zöldpólós lány.
Íííímádom én a titokzatosság és a fedőnevek. Mert én voltam most a beépített ember, de még nyáron vagy mikor Dani elkeresztelt Zöldpólós lánynak, és amikor a próbán felvetődött a kérdés, hogy ki lesz a beépített ember, akkor Lora mondta, hogy a zöldpólós lány, mire a fiúk nagyon megörültek és felhördült mindegyik, hogy a zöldpólós lány?! Hahaaa. Kellett a lelkivilágomnak, hogy beépített zöldpólós lány legyek. A műsorban ennyi volt a szövegem: - És matek meg fizika nincs is?  (Kétségtelen, hogy vittem az egész előadást, ugye, Jázmin?)
Amúgy Lora nagyon ügyes volt, én nem tudtam volna ennyi értelmes és választékos megjegyzést összeimprovizálni.
Én. - Szia, kékpólós fiú. A múltkor is kék póló volt rajtad.
D: - Kedvelem a kék színt.
Én. - Én meg a zöldet.
D: - Nekem… eredetileg zöld a szemem.
Fél perc csönd, majd Lora és én felröhögünk.
L: - Ez fantasztikus, Dani.
D: - Nem hiszitek el?
L: - NEM!
Én (Lorával egyidőben): - De. (majd rövid szünet) Elhiszem neked, Dani.
D: bámul egy darabig. - Mi van, lányok? Fáradtak vagytok?
Én: bólogatok.
D: elkezd bökdösni meg boxolni a karomat.
Én: megpofozom.
D: - Naaaa! Én nem adtam ilyen nagyot.
Én: - Nem, de te fiú vagy, én meg lány, és nekem szabad.
D: benyúl körülbelül a bordáim közé.
L: - Van barátja, nagyon nagy. Buziverő. (Amúgy nem az, nehogy valaki elhiggye :D)
Én: - Igen, és téged meg fog verni.
D: - Buziverő? Valentint is megveri?
Én: - Azt? Többszörösen.
Szeretem, hogy én nem viselkedek úgy olyan emberekkel, akiket életemben először meg másodszor látok, mintha 5 éve ismerném őket.

Jjaaaaj, Lorustól kaptam egy Karafiáth Orsolya verseskötetet, aminek Cigánykártya a címe, és vannak benne nagyon jól megrajzolt kártyák, és kártyával kivetheted, hogy melyik verset olvasd és melyik vonatkozik a jövőre, a múltra, a jelenre, meg mindenféle huncutságot lehet még vele csinálni. Kortárs költőktől és íróktól ezen művekre van még szükségem:
Varró Dániel: Szívdesszert
Eszterházy Péter: A szív segédigéi (Lora, nem is javítottál ki, amikor egyszer azt mondtam, hogy Eszterházytól akarom a Szívdesszertet. Nem én vótam.)
Olyan jókat fogok én olvasni mostanában!
Mert megkaptam az egyik mamámtól szülinapomra az Április Párizsban című könyvet, aminek nagyon tetszik a borítója, meg megkaptam A gesztenyefa árnyékábant, amire igazán kíváncsi vagyok. Itt van még az Érzékek és Provence meg a Különös házasság, de azokat még nem tanulmányoztam behatóbban.

MEG AKAROM NÉZNI ÚJRA A SZELLEMJÁRÁS CONNECTICUTBANT! 

Balról a második, ő aztán tuti. /South Park/

Úristen, ma láttam egy plakátot, valami szokásos amerikai kis szarét, aminek a címe is teljesen szokásos volt, csak nem emlékszem, hogy mi. Ja! De. Valentin nap. Hát én már előre félek, ugyanis a plakáton egy csomó felkapott amerikai “színész” volt, csakhogy köztük volt a kis Jacob meg a kis Taylor Swift, jézusom. Szóval nem tudom, mik lesznek itt.

Ember a trolin a telfonba: - Sziaaa. Hellóóóó.
M: - Sziaaa.
Felröhögünk.
Ember: - Szóval akkor milyen utca?
M: - Róbert Károly.
Ember: - Mi? Bethesda?
M: - Nem. Róbert Károly!

Mit akartam még írni? Őőő. Nem tudom. Na mindegy, ma Tudorokat fogok nézni. Megint.

Vicces Pedig romantikus komédia, és eléggé közhelyes (habár a végén eléggé meglepődtem, azt hittem, életszerű vége lesz, de nem lett az), de nekem nagyon tetszett, mert Írországban játszódik, Amy Adams (a kardiológust leszámítva) olyan, mint amilyen én leszek, amint Declan pont olyan, amilyen a férjem lesz, és amúgy is minden zöld… .. Kevésbé értelmes filmértékelő pedig nem telik tőlem. Mindegy. Bátorkodom kijelenteni, hogy ebben az évben ez volt az egyetlen jó romantikus komédia. Vagy inkább azt jelentem ki, hogy idén többet már nem nézek meg, mert annak szörnyű következményei volnának.

Írtam megint egy verset (aminek Ludvérc címet adtam), és megpróbálkoztam egy másodikkal is, de úgy látszik, elfáradhattam, mert első két sornak, amiknek elvileg félelmeteseknek kellett volna lenniük, valami ilyesmi jött ki:
Elhagyott immáron a lila alkony,
Hátam mögött sötét takony.
De ennek még ilyen variációi is voltak:
Hátam mögött Füzesabony.
Hátam mögött szaros Bakony.

Köszönjük, Regina. Csak most nagyon jót röhögtem a saját hülyeségemen. Néha ilyen is kell. Lehet, hogy a post címébe than helyett then kellene, de én soha nem jegyzem már ezt meg, és igazából nem is érdekel.

Jóéjt. Így fél kilenckor.

Még csak két részt néztem meg a Tudorokból, amit megkaptam DVD-n (-Mi az? - Tudorok. - Aaaa. Beteg egy film. - Ez nem film.  - Jó, akkor sorozat.), de már elkezdtem ilyen Jonathat Rhys Meyers-szerű idegrángó mozdulatokat és elborult arcokat produkálni, valamint ma a folyosón észrevettem, hogy a sietős lépteim is hasonlóak voltak a övéihez, így kicsaptam a lábam, a nadrágomba akasztottam az ujjam, és az egyik csizmámmal úgy vakartam a másikat, mint a 16. századbeli lovászfiúk. Ezenkívül próbáltam ilyen Natalie Dormeres mosolyt villogtatni, és Nick Dunning-féle érzéketlen arckifejezést ölteni magamra. De az volt a baj, hogy ezeket nem is tudatosan csináltam, hanem csak azon kaptam magam, hogy őket utánzom önkéntelenül.

Szóval köszönjük. Mire végzek a tudorokkal, úgy fogok kinézni, mint valami angol nemesúr vagy hölgy, legalábbis a pofavágásaim hasonlóak lesznek. Kár, hogy a lábamat nem tudom változtatni, csak az arcmimikámat, pedig egy nataliedormer-lábat nem hajítanék ki az ablakon. Habár, ma megkaptam, hogy szép hosszú lábam van. Ezt is most mondták nekem életemben először. Illetve azt nem, hogy szép, mert valamiért mindenkinek az a mániája, hogy az én lábam milyen szép, de azt hogy hosszú, még soha nem hallottam. (-Hosszú?! Az én lábam? - Igen. - Hát inkább rövid. - NÉZD MÁR MEG.)

Amúgy erre emlékszem, hogy ezen mennyit röhögtünk még Lorával.
Én: - A tyúdorokat olvasom.
L: - Tyúdorokat?
Én. - Igen.
L: - Az melyik?
Én: - Tudod, az a VIII. Henrikes.
L: - Ja! Jaaa. Jó. Azt néztem is a könyveboltban, és néztem, hogy tudorok. Miért nem vidorok?

Cupp.

Ezt az értelmetes megnyilvánulást Harry Eden engedte meg magának, azt hiszem, Facebookon, és annyit jelent, hogy igen, káromkodom. A bejegyzésnek a “káromkodós.” címet akartam adni, de ha már eszembe jutott ez a témába vágó kis idézet, akkor legyen XD.

Szóval mostanában voltak ezek, és egyik sem túl szép, de nagyon viccesek:

Én: - Réka kérdezte a telefonban, hogy miért vagyok ilyen búvalbaszott hájas görény.
Ő: - Hát a búvalbaszottal egyetértek.
Én: - De az amúgy kínnalbaszott.
Ő: - Honnan tudod?
Én: - Hát a south parkban mondták, hogy te kínnalbaszott hájas görény. És az nem búvalbaszott, hanem kínnalbaszott. És a kínnalbaszott viccesebb is.
Ő: - Á, fasz tudja.

Ő: - Amúgy miért te ülsz a barátnőm mellett?
M: - Hát én ültem itt előbb.
Én: - Te meg leültettél mellé.
Ő: - De csúnya vagy, Marci, bazmeg.
M: - Kapd be.
Ő: - Kösz, nem. Mert csúnya vagy.
Én: - Miért, ha szép lenne, akkor bekapnád?
Ő: - Hát akkor sem.

M: - Ma van a születésnapod?
Én: - Igen.
M: - Boldog szülinapot.
Fél órás, tátott szájú, mély csönd. 
Én: - Hát ezt nem vártam volna. Azt hittem, hogy megkérdezed, aztán bólogatsz és elfordulsz. Az jobban illett volna hozzád. De köszönöm, Marcell.
M: - Szívesen.
Én: - Mégse vagy akkora lófaszjános, mint gondoltam.

(Herpeszem van. Ugye, milyen vonzó?)
Ő: - Gyönyörű vagy.
Én: - Még így is, hogy rohad a fél arcom?
Ő: - IGEN.
Ezen akkorát röhögtem. Mármint a hangsúlyon.

Én: - Marci, menjél már el az utamból dagadt testeddel.
M: - Te idefigyelj… (meghúzza a hajamat)
Én: - AAA! A MARCI HÚZZA A HAJAMAT!
M: - Nem is.
Én: - De!
M: - Nem!
Én: - Deeee!
M: - Redzsó!
Én: - Vendel!

M: - Mi van, Gerzson?
Én: - Anyád, az van.

Én: végigöntöm az ágyán a meggylevet. Meg a gatyámon is.
Ő: röhögőgörcsöt kap, lefekszik a földre, majd az első levegővétellel felordít. - AZT A TELIBEBASZOTT MINDENIT!

Yes, i do cuss.

A történelemkönyvemet író férfi miért hiszi azt, hogy írói adottságokkal van megáldva? Talán nem kéne erőltetni… -.- De amúgy minek tanuljak, ha úgyis csak felidegesítem magam rajta, hogy valaki vagy nem tud helyesen írni, vagy fogalomzavarban szenved? Az olvasásra ugyanez vonatkozik. Miért olvasson bárki is, ha nem lehet olyan könyvet kézbe venni, amiben ne lenne hiba? Most nem a tartalmára gondolok, mert az egyéni ízlés dolga, de az, hogy nem lehet valamit normálisan, érthetően leírni, és egy egyszerű mondatot képtelenek megfogalmazni olyan emberek, akiknek elvileg ehhez van tehetségük és ezzel foglalkoznak, szerintem ez nem túl korrekt. Ilyen finomságokat olvashattam most a törikönyvben, gyanútlanul, témazáróra készülve: (az idézőjeleken kívül a saját véleményem olvasható)
“A kelták szétvándorlása” Nekem meg a kiszarásom, ugye?
“Túlnépesedés miatt kirajzottak” … az embernagyságú karalábék közé. Az angyalbárányokban mondja ezt a kis készítő: A bárányok kirajzottak az embernagyságú karalábék közé. Na de istenem, az egy paródia!
“Egyre csökkent a hadra foghatók száma.” Mi van? Esetleg hadba, de az is necces.
“A tehetséges hadvezér rendet teremtett.” Mondta igényesen szentimentálisan Babi néni.
Különben van egy csomó értelmetlen mondat is, amit nem csakhogy nem sikerült megfogalmazni, de tényleg nincs értelme.
“Az új típusú haderő jól vizsgázott a germán törzsekkel szemben.” Te mivel szemben vizsgáztál jól? Biztosan a magyar nyelvvel.
“Megnyirbálta a néppárti befolyású tisztségeket.” Mi bajod van?
“… majd a három triumvir” A három háromférfi? Gratulálok, szép volt…
“Pompeius erőit részenként verhette szét.” Az jó.
“Korrigálta  a naptárt.” Naptárat, nem?

De jól esett leírni ezeket a szörnyűségeket, istenem.

Én és a dzsungáriai aranyhörcsögeim, vagy a dzsungáriai aranyhörcsögeim és én, kinek hogy tetszik, kikészültünk a tegnapi megszállás alatt. Csak ennyit közölnék most.

Amúgy meg:
Ő: - Ki akarja megpuszilni a hóembert?
N, L, Én: - ÉÉÉÉÉÉN!

L: - Emeld fel a Reginát.
Ő: - Hogy emeljem fel? Így? Vagy így?
L: - Nem. Hátulról.
Én: - DE ÚGY LECSÚSZOK!

N: - Sebastian, gyere ide.
Ő: - Megyek.
Én: - Noémi, neked jobban tetszik az, hogy Sebastian, mint az, hogy Szebi?
N: - Nem.

N: - Anya nem fog örülni, ha megtudja, hogy nyalókát ettünk.
Ő: - Nem kell megtudnia.
Szeretem, hogy rögtön ilyen jóra tanítja a kis ártatlan unokahúgaimat.

Mi sem indulunk el soha este kilenckor szánkózni. Pedig csak sétálni akartunk. Illetve ő akart.
- Na gyere, menjünk sétálni. Mutasd meg nekem, hogy mitől vagytok ti város. Mert amúgy nem értem.

Én: - Húzhatnál a szánkón.
Ő: - Na hozzad.
- Nem.
- Miért?
- Mert csak viccből mondtam.
- De húzlak szívesen.
- Nem kell. Menjünk.
- De hozd ide a szánkót. Én is gondoltam rá, csak aztán azt hittem, hogy nincs kedved.
- Nincs is.
- Nem baj.
- Nem is tudom, hol a szánkó.
- Keressük meg.
- Ja, de tudom. Ott van a szekrény tetején. És tiszta rozsda.
- Nem baj!
- Ne, csak sétáljunk.
- Nem, most már belém tetted az ideget. Szánkózni fogunk.

Én: - Tetszik nektek a Szebi?
N, L: - IGEN.

Ííííímádom. Csak ugyanolyan fáradt vagyok, mint amikor lefeküdtem. Pedig aludtam őőő… 8 órát.

Kaptam vala a születésem napjára 3 darab hörcsög-töt, és nagyon kedvelem őket, dzsungáriai aranyhörcsögök, és tök aranyosak.

Mostanában folyamatosan Ellie Gouldingtól hallgatom a Starry Eyed-ot, mert Lora megfertőzött, de nekem annyira tetszik, hogy ott nem szterrit mond, hanem sztörrit. Napközben a legváratlanabb pillanatokban, szabálytalan időközönként néha felrivalgok, hogy SZTÖRRI ÁJD!. Gratulálunk, Regina.

Amúgy mostanában megint meghallgatgattam a Bonfirest, és annak az elején, ami a jutyubra van felpakolva, elkezd szólni valami szám, ami úgy kezdődik, mint amik tök jók a könyveimhez, és valaki odaírta, hogy az a címe a számnak, hogy dead people’s choice. De ezt a számot nem találom sehol. -.-

Különben tök sok kedvem lenne írni az udvari bolondost, csak teljesen elfelejtettem, hogy mi van most azzal. Mármint tudom, hogy 1526-ban járunk, Jane és George Boleyn esküvője, de amúgy egyáltalán nem tudom, hogy mit írtam már bele és mit nem, teljesen összezavarodtam, nekem ehhez tényleg kell majd egy nyári szünet. Vagyis több év, a befejezéséhez, de hogy rájöjjek, hogy mi van, ahhoz elég lesz egy szünet talán. A Címtelent írni fogom, amint lesz rá érkezésem.

Alig várom már, hogy megkapjam a Tudorokat a szülinapomra, és azt bámuljam reggeltől estig.

“- De a szülinapomra se kell nagy ajándék.
- Deee. Csak még nem tudom, hogy lopom el a Big Bent.”

Ííííímádom a mindent.